Tanáraink
Hollósi Henrik informatikus és programozó vagyok.
Informatikai illetve Angol nyelv és középiskolai matematika felkészítést vállalok.
Türelmes személyiség vagyok, szeretek gyerekekkel foglalkozni.
Szeretném a gyerekek tudását fejleszteni, hogy később könnyebb legyen nekik a nagybetűs élet.
A feleségemmel azért alapítottuk ezt a vállalkozást, hogy a gyerekek legyenek a fő középpontban és rengeteg sikerélménnyel gazdagodjanak később az iskolában és az életben is.
Minden gyermek a saját ütemében fejlődhessen ne érezzék soha hogy esetleg kevesebbek lennének csak mert MÉG nem értenek valamit. Azért vagyunk hogy megkönnyítsük a szülők illetve a gyerkőcök életét is egyaránt.
Hollósi-Marsi Rita Veronika gyógypedagógus vagyok, tanulásban akadályozottak szakkal.
"Jól csak a szívével lát az ember" – A kis herceg
Szakmai mottóm: MINDEN GYERMEK, TANULÓ ÉRJE EL KÉPESSÉGEI MAXIMUMÁT, A SAJÁT FEJLŐDÉSI ÜTEME SZERINT
Magamról és a munkámról: Már nagyon fiatalon tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. A későbbiekben pedig teljesen körvonalazódott a számomra, hogy tanítani és tanulni szeretnék egyben.
Hogy miért írtam, hogy tanítani és tanulni szeretnék egyben? Mert a tanítás számomra nem egy egyirányú és egyhangú folyamat. Mindenképp legalább két irányban hat. Egy aktív folyamat, mely folyamatosan változik és alakul.
6.5 évvel ezelőtt, a munkám hatására, megszületett a fejemben a döntés, gyógypedagógusként szeretnék dolgozni. Így felvételiztem a győri egyetem gyógypedagógia szakjára, amit sikerrel el is végeztem.
Édesanyám nyugdíjas gyógypedagógus, és ő az egyik nagy példaképem. Tőle tanultam a szakma szeretetét, és rengeteg szakmai tapasztalattal látott már el eddig is.
Édesanyám szakmai munkásságából, de főleg annak a sikerességére alapozva, eldöntöttem, hogy a kommunikációban saját utat választok (mint édesanyám is és még néhány régi, tapasztalt kolléga a volt munkahelyemen, az iskolában):
A SZERETET-NYELVÉT FOGOM BESZÉLNI
Ennek hatása számomra sok-sok kedves szóban, sok-sok ölelésben, a gyerekektől kapott rengeteg segítségben (pl. takarítások alkalmával vagy pakoláskor a tankonyhában) és 1-1 (számomra nagyon értékes), a tanulók által készített apró ajándékban vagy rajzban nyilvánult meg talán az egyik leglátványosabban. DE: A legmegtisztelőbb a számomra az volt, mikor
- tanuló pl. ilyen szavakat mondott:
"Tanárnéni! Te hogy tudsz olyan lenni, mintha a 2. anyám lennél?" a könyekig meghatott ez a gyermek, de néha volt, hogy csak egy "egyszerű" szót mondtak: "Szeretlek".
Ha ilyen szavakat hallok, vagy csak 1-1 gyermek szeméből olvasom ki ezeket vagy hasonló gondolatokat, olyankor ÉN ÉRZEM MAGAM MEGTISZTELTELVE:
- MERT EGY EGÉSZEN KÜLÖNLEGES EMBER MELLETT LEHETEK
- ÉS EZ A KÜLÖNLEGES EMBER, GYERMEK KÖZEL ENGEDETT ÖNMAGÁHOZ ÉS A LELKÉHEZ
Az iskolában töltött 5
és fél év alatt lehetőségem nyílt megismerkedni a gyógypedagógia minden
területével mind a tanulásban akadályozott, mint pedig az értelmileg
akadályozottak szakon is.
Mind a két szakon voltam osztálytanító is. TANAK szakon egy fél évet, ÉAK szakon 2 tanévet.
A TANAK szakon töltött egy fél évem során került sor a gyakornoki minősítésemre (ekkor voltam 1. éves az egyetemen, az iskolában pedig addig gondozónőként és pedagógiai asszisztensként dolgoztam csak), az eredményem kiemelkedő lett.
A főnökasszonyomtól kaptam meg az egyik bizottsági tag kedves üzenetét: "Önről sok területen, sok kolléga vehetne példát…Kívánom, hogy élje meg a szakmájában az összes létező örömet és legyen büszke magára!"
Remélem az oldalammal segítségükre tudok lenni másoknak